„Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű sötét számerdő. Egy szám- nem tudjuk melyik- elindult befelé egy kanyargós ösvényen, mert azt hallotta, hogy az erdő közepén van egy tisztás, ahol minden szám megtalálja önmagát.

Kíváncsi volt, tehát felkerekedett, pedig nem volt egy túl bátor szám. Ahogy ment az erdő hatalmas fái között, kicsit félt is, mert madárcsicsergés helyett mintha huhogást hallott volna, és a napot is felhők takarták, így még sötétebbnek tűnt az erdő. Egyszer csak a távolból csilingelő kacagás és dalolás csendült fel. A kanyarban megjelent hirtelen két kis szám, a hármas és az ötös. Karonfogva szökdécsel ... Elolvasom»