Valamikor nagyon régen, az erdő szélén lakott egy kicsi nyúl egymagában. A házacskája mellett volt egy terebélyes, gyönyörű fenyőfa. A kis nyúl hallotta a szarkától, hogy december vége felé az emberek megünneplik a kis Jézus születését, és fenyőfát állítanak otthonaikban, majd azt szépen feldíszítik mindenféle csillogó, csilingelő tárgyakkal.
Milyen szép is lehet ez — gondolta a kisnyúl álmodozva.
Még azt is hallotta, hogy amint besötétedik, a házban lévő emberek körbeállják a fát, és ott énekelnek és imádkoznak. Végül a gyermekek örömére megajándékozzák egymást. Bárcsak ez az állatok körében is divat lenne!
Sokáig gondolkodott, mit kéne tenni, hogy az erdőben is legyen szép karácsony. Kicsi az ő háza, hogy oda mindenkit meghívjon. A farkas be sem férne ... Elolvasom»

Ákoska már majdnem iskolás volt. Az óvodában is a nagyfiúk közé tartozott. Ha minden jól megy, akkor jövő szeptemberben iskolás lesz. Egy ilyen nagyfiút sok minden érdekli. Egész nap a dolgok miértje után érdeklődik szüleitől és a család többi tagjától, aki éppen az útjába kerül.
Szegény felnőttek alig tudnak válaszolni a sok kérdésre. A nagypapa már egy lexikont is beszerzett arra az alkalomra, ha netán kis unokája olyant kérdezne, amire nem tudja a választ. Titkon képezte magát és felfrissítette az iskolában tanultakat. Sohasem lehetett tudni, hogy Ákoska, mit fog kérdezni?
Nem volt könnyű dolga a felnőtteknek ebben a családban. Nagymama, ha nem tudott valamit, mindjárt a nagypapához küldte a kisfiút:
– Menjél ör ... Elolvasom»

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, mi ... Elolvasom»

A hófehér pamutgombolyag társaival együtt a rövidárubolt polcán várakozott.

Egy didergős téli napon megfogta valaki, nézegette, forgatta, majd a táskájába tette és hazavitte.

Otthon Kisgombolyag egy kosárkába került, sok-sok színes fonal közé.
Este, amikor a család elcsendesedett, az asszony a kezébe vette a fehér horgolócérnát.

– Te csodaszép cérnácska ... Elolvasom»