„Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű sötét számerdő. Egy szám- nem tudjuk melyik- elindult befelé egy kanyargós ösvényen, mert azt hallotta, hogy az erdő közepén van egy tisztás, ahol minden szám megtalálja önmagát.

Kíváncsi volt, tehát felkerekedett, pedig nem volt egy túl bátor szám. Ahogy ment az erdő hatalmas fái között, kicsit félt is, mert madárcsicsergés helyett mintha huhogást hallott volna, és a napot is felhők takarták, így még sötétebbnek tűnt az erdő. Egyszer csak a távolból csilingelő kacagás és dalolás csendült fel. A kanyarban megjelent hirtelen két kis szám, a hármas és az ötös. Karonfogva szökdécseltek, nagyon vidámak voltak. Látszott, hogy jó barátok, hiszen két szomszédos páratlan szám voltak. Igaz, hogy közöttük lakik a négy, de őt valamiért nem szerették. Hősünk üdvözölte őket: De jó, hogy találkoztam veletek, nem vagyunk ám idegenek, hiszen mindketten az osztóim vagytok. Egy darabig még csevegtek, aztán folytatták útjukat.

A szám alig haladt pár lépést, amikor egy fekete, mérges négyes ugrott ki a fák közül. A vándorokat ijesztgette ordítva, ez volt a szórakozása. De a vándorló szám ezúttal nem ijedt meg, rögvest leteremtette az őrjöngő négyest:

– Mit képzelsz magadról fiacskám? Ugrálsz itt nekem, mintha meg kellene ijednem tőled! Nem vagy nekem senkim, én sem vagyok még a többszörösöd sem! - azzal ment is tovább rendületlenül.  Most már tudta, hogy miért nem kedvelik a négyest a többiek.

 Hamarosan egy füttyszót hallott egy fa tetejéről.  Kémlelte a fa ágait és megpillantotta a lábát lóbáló tízest. - Üdvözöllek vándor!- köszöntötte őt a vidám füttyös. – Nem szoktam ám mutatkozni, de te az én tiszteletreméltó többszörösöm vagy, így jó utat kívánok neked!

Örült a szám, hogy megint egy osztójával találkozott, de indult tovább, mert már nagyon szeretett volna a réthez érni. Pár perc múlva meg is látta a kerek tisztást. A közepén egy csillogó vizű, sima tükrű kis tavat talált. Fölé hajolt és meglátta magát a víz tükrében.  Egyszerre csak egy belső hangot hallott:

Eddigi utadon az osztóidnak pontosan a felével találkoztál, önmagadat is beleértve!

Ekkor megvilágosodott, már tudta is, hogy ki ő valójában.  Ti is tudjátok?”