Mondja egyszer

édesapám:

-- Hallod, fiam,Péter!

Kifogyott már

a padláson a jó kolbászétel,

rakj szekérre

két pár ökröt,

s fogj be négy zsák lisztet,

eredj vélük a malomba,

s hoztok, amit visztek!

Én a széna-

hányó villát

két marokra kaptam,

az ökröket

sürge-fürgén

szekérkasba raktam,

befogtam a

négy zsák lisztet,

s: -- Gyű te! hojszra!

csára!

Oly igaz, mint

hogy a nevem

Bokorugró Sára.

Pali molnár ül a parton,

s mint a szeszgyár,

úgy pipál.

Ráköszönök:

-- Szép jó estét

fényes délben,

Senki Pál!

A minap még

itten láttam,

-- hová lett a malma?

Egykettőre megkerítse

élve avagy halva!

Mondja erre:

-- Biz a malom meghűlt a sok víztől,

reggel-este,

éjjel-nappal

köhécsel meg prüszköl,

láza is van,

s mint egy dézsa,

földagadt az orra;

-- elment tán a

korcsomába

egy kis forralt borra.

Indulnék, de

jön a malom szembe:

hát hóttrészeg!

S azt rikoltja:

-- Itt se vagyok,

megyek és eprészek!

Úgy elszaladt,

hanyatt-homlok,

kecskebukát vetve,

mintha várná

az oldalban

eprészni a medve.

Uccu, én se

voltam lusta,

a hátára

szöktem,

fölzabláztam-

kantároztam,

aztán --köd előttem,

köd utánam,

elnyargaltunk,

s hogy megtértünk este,

Pali molnár

pipált még s a

csillagokat leste.

Az ám, de a

két pár ökör!

s hol a négy zsák

lisztem? --

Elmentek volt

megfürödni

lenn a patakvízben,

arra úszott

épp egy apró

szivárványos ökle,

s bendőjében

eltűnt a liszt

s apám két pár ökre.

A molnárnak

fájt a foga

egy kis szekér húsra,

nosza, nyomban leütötte,

aztán meg is nyúzta,

nyársra húzta,

megsütötte,

istenesen beevett!

Mondta is, hogy

nem kóstolt még

ilyen finom szekeret.

Mit tehettem? hazamentem,

Édesapám várt már:

-- Hát te, fiam,

Ugyanbiza hol a sújba

jártál? --

Elmeséltem,

hogy volt, mint volt,

ő meg nagyot nevetett,

s úgy megdicsért,

majd letépte

kétfelől a fülemet.

Letötés (pdf):