Valamikor nagyon régen, az erdő szélén lakott egy kicsi nyúl egymagában. A házacskája mellett volt egy terebélyes, gyönyörű fenyőfa. A kis nyúl hallotta a szarkától, hogy december vége felé az emberek megünneplik a kis Jézus születését, és fenyőfát állítanak otthonaikban, majd azt szépen feldíszítik mindenféle csillogó, csilingelő tárgyakkal.
Milyen szép is lehet ez — gondolta a kisnyúl álmodozva.
Még azt is hallotta, hogy amint besötétedik, a házban lévő emberek körbeállják a fát, és ott énekelnek és imádkoznak. Végül a gyermekek örömére megajándékozzák egymást. Bárcsak ez az állatok körében is divat lenne!
Sokáig gondolkodott, mit kéne tenni, hogy az erdőben is legyen szép karácsony. Kicsi az ő háza, hogy oda mindenkit meghívjon. A farkas be sem férne ... Elolvasom»

Ákoska már majdnem iskolás volt. Az óvodában is a nagyfiúk közé tartozott. Ha minden jól megy, akkor jövő szeptemberben iskolás lesz. Egy ilyen nagyfiút sok minden érdekli. Egész nap a dolgok miértje után érdeklődik szüleitől és a család többi tagjától, aki éppen az útjába kerül.
Szegény felnőttek alig tudnak válaszolni a sok kérdésre. A nagypapa már egy lexikont is beszerzett arra az alkalomra, ha netán kis unokája olyant kérdezne, amire nem tudja a választ. Titkon képezte magát és felfrissítette az iskolában tanultakat. Sohasem lehetett tudni, hogy Ákoska, mit fog kérdezni?
Nem volt könnyű dolga a felnőtteknek ebben a családban. Nagymama, ha nem tudott valamit, mindjárt a nagypapához küldte a kisfiút:
– Menjél ör ... Elolvasom»