A karácsonyi időszak örök klasszikusa a Diótörő. Ilyenkor számos feldolgozásban láthatjuk a mesés történetet, legyen az bábjáték, mozifilm, színházi előadás, vagy az utánozhatatlan és eredeti mesebalett. Legtöbbször Csajkovszkij nevéhez kötjük a darabot, azonban több fontos szereplője is volt a folyamatnak, hogy a Diótörő egy igazi világszintű sikerművé váljon.

A balett történetének eredete

A mesebalett alapjául E.T.A. Hoffmann Diótörő és az Egérkirály című meséje szolgált. A történet karácsony este indul útjára, amikor Marika a fa alatt megtalálja Diótörőt. Marika bátyja, Frici, durvaságával komoly károkat okoz Diótörő fogazatában, így a kislány pártfogásába veszi a sérült fabábut. Becézgeti, bekötözi a sérültet, s még új babája kiságyát is átengedi neki. Marika olyannyira megszereti a furcsa jövevényt, hogy még késő este is vele játszik a fa alatt, s így kísérheti el Diótörőt az első ütközetbe, amelyet a gonosz Egérkirállyal vív, ugyanis Diótörő háborúban áll a hétfejű Egérkirállyal.

Marika másnap az ágyában ébred. Kezén kötés van, megsérült, amikor kitörött a játékos vitrin üvege. Jó ideig nem szabad felkelnie, s addig Drosselmeier keresztpapa szórakoztatja őt meséivel. Így tudhatjuk meg azt is, hogy hogyan lesz a fiúból a csúf Diótörő, és miért esküdött örök bosszút a hétfejű Egérkirály.

A kis Marika mindent megtesz, hogy segítsen Diótörőnek legyőzni az Egérkirályt: feláldozza macipánfiguráit és cukorbabáit. Mikor a képeskönyvekre kerülne a sor Diótörő végre megszólal: csak egy kardot kér, a többit majd ő elintézi. Próbálkozását ezúttal siker koronázza, legyőzi az Egérkirályt, s elvezeti a kislányt a maga birodalmába: a Kristálycukor-mezőn, a Karácsony-erdőn, a Narancs-patakon és Mézeskalács-falván át Tortavárba, a fővárosba. Bár Marika akkor mély álomból ébred, s senki sem hiszi el merre járt, ám az idő végül mégiscsak őt igazolja. Néhány év múlva Drosselmeier keresztpapa unokaöccse érkezik hozzájuk, aki maga, az átok alól felszabadult Diótörő és eljegyzi Marikát. Valóság és mesevilág végül összetalálkozik.

A balett megszületése

A balettirodalom leggyakrabban játszott darabja a szentpétervári udvari színház főigazgatójának, Ivan Vszevolozsszkijnak köszönhető, aki egy káprázatos, minden addigit felülmúló előadás reményében rendelte meg a produkciót. A megrendelés tárgya „mesebalett” volt, amihez E. T. A. Hoffmann karácsonyi műve, a Diótörő és Egérkirály szolgáltatta az alapanyagot, és aminek lidércnyomás-jellegét Alexander Dumas dolgozta át gyerekeknek szóló, könnyed mesévé. Ebbe a történetbe nyúlt bele Marius Petipa, a cári színház koreográfusa úgy, hogy a koreográfia helyet engedjen a látványos táncbetéteknek. Csajkovszijnak ez nem igazán volt ínyére, mert attól tartott, a vizualitás a zene rovására megy majd. Utólag persze bebizonyosodott, hogy A diótörő grandiózus karácsonyi sikerdarabbá válásának legfőbb oka mégiscsak az orosz zeneszerző lenyűgöző zenéje volt.

Rövid idő alatt, 1892 elejére készült el a zenével Csajkovszkij, melynek egyik kivonatát, A diótörő szvitet már március 7-én bemutatták egy szentpétervári koncerten. A hangszerelés érdekessége, hogy cselesztát is alkalmazott, amely a zongorával rokon, kalapácsmechanikával működtetett, billentyűs idiofon hangszer. A teljes mű bemutatójára 1892. december 18-án került sor a Mariinszkij Színházban.

A diótörő első, Petipa által tervezett változatában a színen cukrok, karamellek, marcipánok, mézeskalácsok és egyéb édességek voltak láthatók, amikor felgördült a függöny. Csajkovszkij zsenialitása kellett ahhoz, hogy a figurákhoz ne szirupos, hanem költészettel teli zene szülessen. Az első koreográfiában egy kivétellel gyerekek táncolták a mesebalettet. 1919-ben Alekszandr Gorszkij újította fel a darabot, ő szőtte bele a történetbe a szerelmi szálat, Mária hercegnő és a Herceg szerepét felnőtt táncosokra osztotta, és az ő újítása az is, hogy a darab végén kiderül: a mese Marika álma volt. A darabot Vaszilij Vajnonen, a Mariinszkij Balett, majd később a Bolsoj koreográfusa tette világhírűvé, ugyanis ő indította világkörüli útjára az 1934-ben megalkotott új változatot. Úgy vitte színpadra a művet, hogy a zene mondanivalóját igyekezett híven megjeleníteni a cselekmény eltáncolásával. Ma már ezt a változatot ismerik világszerte.

A darab egy igencsak sajátos kulturális kontextusban született meg: a nagypolgári karácsony, a zsúrfiúkkal és zsúrleányokkal, csokikkal, faparipákkal, szaloncukorral abszolút nyugati, a paroszláv keresztény hagyományoktól teljesen eltérő ünnepnek számított. A Stalhbaum és a Drosselmeyer német nevek, és a diótörő is egy német népi baba.

A balett az orosz nemzeti identitás részévé vált, és nem volt olyan hatalom, ami engedte volna, hogy veszítsen jelentőségéből. Nem mellesleg olyan kulturális exportcikk lett, ami rengeteg pénzt hozott az országnak. A diótörő pedig áttörte a határokat, és 1932-ben Angliában, 1944 karácsonyától az Egyesült Államokban is játszani kezdték, Lev Ivanov, Rudolf Nurejev és George Balanchine koreográfiái pedig világhírűvé tették.

E. T. A. Hoffmann

Diótörő

Sárközy György és Juhász Andor fordítását gondozta Tarbay Ede

 

 

TARTALOM Diótörő és Egérkirály Karácsony estéje Az ajándékok A védenc Csodálatos dolgok Az ütközet A betegség Mese a kemény dióról A kemény dióról szóló mese folytatása A kemény dióról szóló mese vége Nagybácsi és unokaöcs A győzelem Babaország A főváros Befejezés

Az idegen gyermek Brakelheimi von Brakel úr Előkelő vendégek A megtisztelő látogatás története Az új játékok Mi történt az erdőben az új játékokkal? Az idegen gyermek Az idegen gyermek Félix és Kriszti játszótársa Mint vélekedett von Brakel úr és von Brakelné asszony az idegen gyermekről, és mi történt másnap? Az idegen gyermek országa A tündérkirálynő gonosz minisztere A nevelő megérkezik, de a gyerekek félnek tőle Mi történt az erdőben, amikor Tintamester sétálni ment a gyerekekkel? Von Brakel úr elűzi Tintamestert Mi történt az erdőben Tintamester elűzetése után? Befejezés

 

 

 

 

Diótörő diafilm letölthető