A hónap neve szokás szerint az egykori római naptárból eredeztethető: a latin octo nyolcat jelent – hiszen akkoriban márciussal kezdődött az év. A régi magyar naptárakban főként Mindszent havaként említik, de használták az Őszhó, Magvető hava elnevezést is.

Az Őszhó nem szorul magyarázatra, mint ahogy a Magvető hava sem – az őszi vetés ideje ez a földeken. Mindszent névadó volta kevésbé nyilvánvaló, hiszen Mindenszentek ünnepe már a következő hónap első napjára esik... Máskor is előfordul, hogy az adott hónapban kezdődő csillagjegy időszakának jeles napja kapcsolódik a hónaphoz – bár maga az ünnepnap kiesik a naptári időszakból. Így lehet például Augusztus Kisasszony hava, bár a Mária-ünnepet már szeptemberben ülik a katolikusok.

Érdekes megemlíteni, hogy a rómaiak a márciusi jeles napok tükörképeit rakták októberre – tavasszal előkészült nyári aktivitására a katona, a halász, a hajós és a földműves; október viszont az eszközök megtisztításának, a tél viszontagságaitól való megóvásának időszaka volt.

Október a szüret hónapja (a szőlőtermelők védőszentje: Szent Márton) – a vele járó ünnepségekkel-mulatságokkal együtt. A korai fajták szedését ugyan már szeptemberben elkezdik, de az „igazi” szüretet Teréz indítja 15-én. A tokaji aszúszőlőt pedig hagyományosan csak október végén, 28-án kezdik szedni: „Akár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ” – szól a hegyaljaiak régi törvénye... Vagy egy másik útmutatás: „Rég felírta Noé Tokaj hegyormára, hegyaljai kapás, várj Simon Júdára.”

E hónapnak is megvannak a maga termést, termékenységet és időjárást jósló napjai. 9-én, Dénes napján megtudhatjuk, hogy milyen tél vár ránk: ha északról fúj a szél és ragyognak a csillagok, akkor kemény hidegre számíthatunk, de ha nyugat felől érkezik a szél és felhős az idő, akkor enyhe télnek nézhetünk elébe. A telet jósolja 21-én Orsolya (amilyen az idő ilyenkor, olyan lesz a tél is) és 26-án Dömötör (ha hideg szél fúj, az kemény telet sejtet). De arról nemigen szólnak a kalendáriumok, hogy mi lesz, ha Dénes napján nyugati szellő fújdogál a borús ég alatt, Dömötör meg csontig hatoló, viharos szelet hoz...

Az egykori kalendáriumok 26-át „juhászújévként” is számon tartották – ekkor számoltak el a gazdáikkal a pásztorok (a jószágtartó gazdák, a juhászok, pásztorok védőszentje Szent Vendel ) –, a hónap utolsó napja pedig a reformáció emléknapja. És emlékezzünk meg két további fontos napról, amelyek bár nem kötődnek népi vagy vallási szokásokhoz, hagyományokhoz, annál inkább részei a népléleknek, a nemzeti érzésnek: október 6. az aradi vértanúk emléknapja, 23. pedig az 56-os forradalom ünnepe.