Volt egyszer egy tyúktojás. És volt egy tyúk, senki más. Köztük, mint a vízfolyás, meg nem állt a locsogás, fecsegés és kotyogás. Azt vitatták, mert vitás, ki volt előbb - kotkodács -, a tyúk vagy a tyúktojás.

- A tyúk és a tyúktojás elsősége nem vitás - mondta a tyúk. - Kotkodács, dehogy volt előbb a tojás. Aki tojta, nem vitás, az volt előbb, senki más. Tyúk volt előbb, kotkodács, aztán lett a tyúktojás.

Ámde így szólt a tojás: - Elsőbbségem nem vitás. Az a helyes felfogás, hogy előbb volt a tojás. Abból kelt ki, nem vitás, az első tyúk, senki más. Bármit mond a kotkodács, előbb volt a tyúktojás.

De szólt a tyúk: - Kotkodács, hát az első tyúktojás? Az honnan jött? Nem vitás, hogy tojták, úgy lett tojás. És ki tojta, kotkodács? Csakis a tyúk, senki más. Világos már, kotkodács, tyúk volt előbb, nem tojás.

Ámde így szólt a tojás: - Érvelésed rém hibás. Mert az a tyúk, nem vitás, úgy kelt ki, mint bárki más. Úgy, hogy volt egy tyúktojás. Ezek után nem vitás: bármit mond a kotkodács, tyúk előtt volt a tojás.

De szólt a tyúk: - Kotkodács, ha tyúk előtt volt tojás, az honnan jött? Nem vitás, hogy tojódik a tojás. Ki tojhatta, kotkodács? Csakis egy tyúk, senki más. Világos már, kotkodács, tyúk volt előbb, nem tojás.

Ámde így szólt a tojás: - Ez csak üres kotyogás. Az a tyúk is, nem vitás, kikelt, mert volt egy tojás. Nincs tyúk, hogyha nincs tojás, a többi csak kifogás. Ezek után nem vitás, hogy előbb volt a tojás.

De szólt a tyúk: - Kotkodács, a tyúk előtt lett tojás, az is úgy lett, nem vitás, mint bármelyik tyúktojás. Vagyis tojták. Úgy szokás, hogy tyúk tojja, senki más. Így hát előbb, kotkodács, a tyúk volt, nem a tojás.

Feleselt a kotkodács és a tojáskotyogás. De a tyúkot, kotkodács, megsütötték, így szokás. S rántotta lett a tojás. Megszakadt a szónoklás. Így mai nap is vitás: tyúk volt előbb vagy tojás?